Moldova György: A Balaton elrablása

Moldova György témája ezúttal a „magyar tenger”, annak állapota, közvetlen környezete, a körülötte élők helyzete, kihasználóinak és kárvallottjainak mérlege, a rendszerváltozás hatásai ott lakókra és üdülőkre, foglalkoztatottságra és turisztikára, vállalkozásokra és rekreációra. A középpontban ezúttal azonban nem annyira a köznapi szereplők állnak, mint inkább a Balatonért felelős hivatalok (élükön a Balatoni Vízügyi Kirendeltséggel), valamint azok, akiknek - úgy látszik - az átlagembereknél több jogai vannak a tóhoz, annak szennyezéséhez, partjának kisajátításához, vizének egyéni célokat követő feltöltéséhez stb. A szociográfia - elődeihez hasonlóan - meglehetősen laza szerkezetű. Az író beszélget benne hivatalnokokkal és horgászokkal, a Balatonnál lakókkal és oda látogatókkal, fiatalokkal és öregekkel, rendőrökkel és „kártevőkkel”, önkormányzati funkcionáriusokkal és szakemberekkel, jogászokkal és pedagógusokkal. E beszélgetésekből, amelyeket a szerző nem is szándékozik rámenősen vezetni, ide-oda kanyarogva, témáról témára váltva bontakozik ki azután a Balaton és vidéke mai állapotának képe. Meglehetősen lesújtó a helyzetértékelés, a kötet nem egy riportja egyenesen vérlázító, a harc a Balatonért - úgy tűnik - csaknem reménytelen. Az egyetlen pozitívum, hogy még tart a küzdelem, vannak szívós, bátor, önfeláldozó harcosai (nagyobbrészt magukra hagyatva) a jó ügyeknek. A legfőbb baj - eltekintve a tudatos károkozástól - a privilegizált helyzetekkel való visszaélésektől (bár Moldova éppen nem tekint el ezektől), a könyv tanúsága szerint az érdekek sokszoros ellentmondásai, a szándékok és törekvések egymást kioltó volta. ; A korábbi nagy Moldova-riportok egyik legfőbb vonzereje a bátor szókimondás, a vélhetően megengedettnél mindig nagyobb nyíltság, a kimondhatatlan kimondása volt. Mára ez az előnye Moldovának elhalványult, megszűnt. Balaton-könyvét ennek ellenére is bizonnyal - sokan fogják keresni.