„Mi mindannyian ártatlanok vagyunk… De mindannyian elveszítjük ártatlanságunkat, ki így, ki úgy… Ez az élet rendje." Hogyan lesz az emberből gyilkos? Először csak bogarat öl, később macskát, aztán már minden mindegy? A lányosan szép arcú Marcellót örökösen csúfolják az osztálytársai. Egy komisz diákcsíny következtében a kisfiú tragikusan végződő homoszexuális kalandba keveredik. Az ösztönei zűrzavarában tájékozódni képtelen gyerek magára marad a bajával, évekig cipeli a bűne terhét, s egyetlen vágya, hogy egyszer majd leszámolhasson vele, és végre ő is rendes, normális életet éljen. Ezt a rendet, ezt a normalitást felnőttként a fasizmusban, a házasságban és a hivatalnoki pontosságban véli megtalálni. Elvárásoknak akar megfelelni, parancsokat akar teljesíteni. Az alapjában véve tiszta szándékú Marcello azonban a gyerekkori tévelygéshez képest sokkal tragikusabb helyzetbe kerül… A regény 1951-ben jelent meg. Eleven kép egy sötét korszakról és egy borongó férfilélekről. Talán a legékesebb bizonyíték amellett, hogy Moravia „a morál esztétája."
