Andersson - Boman - Borbás: Moro úr sikeres lefagyasztása

A könyv, amely címét az egyik benne szereplő, meghökkentő fényképtől kölcsönzi, 1992-ben jött létre Svédországban, azzal az eredeti céllal, hogy - ingyenesen kiosztva az iskolákban - felkeltse, ill. növelje a tanulók érdeklődését az egészségügyi pálya iránt. A kampány, valamint annak részeként a könyv kidolgozása és összeállítása Svédország egyik legjelentősebb és legeredetibb filmművészének, Roy Anderssonnak és néhány lelkes munkatársának (köztük két magyar) nevéhez fűződik.

A háttérben mint megbízó, Stockholm megye kulturális és oktatási bizottsága állt. Amikor Stockholm városi tanácsa kiosztotta a könyvet minden kilencedik osztályos diáknak, az antológia villámgyorsan kultuszértékűvé vált a fiatalok és a felnőttek körében is. A XX. század fotótörténetének legkiemelkedőbb képei kísérik a szövegek gazdag gyűjteményét, a Hegyi Beszédtől az ENSZ emberi jogi nyilatkozatáig, olyan szerzők műveivel együtt, mint Dosztojevszkij, George Orwell, Harry Martinson, Simone Weil, Freud, Seneca és még sokan mások.

A kötet végeredményben az esztétikai élmény formáival foglalkozik, azt kutatja, hogy mely érzékek aktiválódnak a mű kapcsán, a „rút” és „gonosz”, ill. a „szép” és „jó” átélésekor. Azt vitatja, hogyan képezhetnek az egyes fotók bevezetőt a szöveg megközelítéséhez. Kívánságot válthatnak ki az olvasóból, azt a kívánságot, hogy az olvasás élményét másokkal is megvitathassa. A könyv mélységeinek megértéséhez meghatározó a tanár szerepe, aki a diákokat arra buzdítja, hogy ne csak nézzék a fotókat, de mintegy olvassák is őket a szövegekkel együtt.