Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

Vaszilij Pavlovics Akszjonov 1932-ben született Kazanyban. Szülei sok évet töltöttek sztálini lágerekben, s anyja, Jevgenyija Ginzburg írta a gulagról szóló egyik legmegrázóbb könyvet Krutoj marsrut (Erőltetett menet) címmel. Akszjonov a leningrádi orvosi egyetem elvégzése után kikötői orvosként, majd egy kis falu kórházában dolgozott. Első kisregénye, a Kollégák (1960) megjelenése után felhagyott orvosi hivatásával, és a hatvanas-hetvenes években óriási sikerrel jelentek meg fiatalos hangvételű, gyakran szürrealisztikus, a gogoli-bulgakovi groteszk irodalom hagyományait felelevenítő művei (A csillagos jegy, Marokkói narancsok, Megy a hordó vándorútra, Félúton a Hold felé stb.). 1979-ben részt vett az illegális Metropol almanach létrehozásában, s mivel súlyos politikai támadások érték, 1980-ban emigrált. Washingtonban él, de az oroszországi kommunizmus bukása óta sok időt tölt Moszkvában is, és részt vesz az ottani irodalmi és közéletben. Ozsog (Égési seb) című, 1980-ban megjelent regénye az 1960-as, 70-es évek szürrealisztikus krónikája, az 1981-es Osztrov Krim (Krím-sziget) fantasztikus történet a Krímben elképzelt polgári Oroszországról, amelyet a kommunista Szovjetunió végül mégis bekebelez, az 1985-ös Tájkép papírból című regényében humorosan ábrázolja a Szovjetunió-beli ellenzéki mozgalmat. A kilencvenes évek első felében írta a Moszkvai történet-et, a sztálini Szovjetunióról szóló nagyszabású családregényét, azóta született kisregényeiben és elbeszéléseiben pedig főként a mai Oroszországot ábrázolja.Akszjonov történelmi trilógiája – mely 1924-től 1953-ig követi nyomon egy moszkvai család történetét – bámulatosan széles tablóban, hátborzongatóan különös vagy épp megejtően tipikus sorsok sokaságát, gyilkosokat, gyógyítókat és a szadista történelem passzív vagy lázadó áldozatait felvonultatva ábrázolja a sztálinizmus korszakát. A regény a diktatórikus hatalomra törő Sztálin aljas tettével kezdődik: 1924-ben elteszi láb alól egyik fő vetélytársát, Frunzét. Ekkor ismerjük meg Borisz Gradovot, a már fiatalon jónevű sebészorvost, akinek asszisztálnia kell a gyomorműtét álcájával elkövetett gyilkossághoz. Egyik fia, Borisz, a polgárháború ifjú vörös parancsnoka, a kronstadti matrózlázadás egyik leverője, aki aztán megjárja a gulágot, s végül a németek elleni háborúban igazi hőssé válik, a másik, Kirill lelkes kommunista agitátor, lánya, Nyina pedig a történet elején avantgárd költő.Valamennyiük sorsa furcsa kanyarokat vesz, s közben a Gradov család még számos tagjának életét ismerhetjük meg Akszjonovtól, aki úgy alakította hősei sorsát, hogy egy mindvégig izgalmas regényben már-már enciklopédikus módon írhassa meg a Szovjetunió harminc évének történetét: a NEP-et, a kolhozosítást, a lágervilágot, a háborút, az orvospert- és ami nem kevésbé fontos: a hétköznapi életet, a kor embereinek mindennapjait, gondolkodásmódját, szerelmeit, szexualitását, örömeit és bánatait. Káprázatos fejezetekben ismerjük meg az aberrált Beriját, előttünk áll Sztálin öregen, letolt gatyával, a haláltól rettegve, s a következő pillanatban a moszkvai utcán vagyunk, vagy egy utolsó kis spion gondolatainak szövevényében, vagy épp egy kolimai lágerben… Akszjonov könyve Szolzsenyicin Gulag-ja mellé kívánkozik: a két hatalmas mű együtt ad átfogó panorámát a sztálini korról.