Müller Péter: Aranyfonál

Harminchat ​éve vagyok egy szellemvilágbeli Mester tanítványa. 1980. február 16. óta találkozunk, rendszeresen. Mindaz, amit gyerekkoromban hittem, amiről csak könyvekben olvastam, valóra vált és életem része lett. Mesterem és barátom nem földi testben él. Tanít, tanácsol, vezet és szeret. Legerősebben a Kígyó és kereszt, és a Jóskönyv megírásában segített a sugalmazásaival. Most látta időszerűnek, hogy részletesen beszéljek róla, találkozásunk történetéről, és főleg a tanításairól. Arra kért, adjam tovább. Az Aranyfonál gondolatból és szeretetből van sodorva. A magasból engedik le, és el kell érjen mindazokhoz, akik életük értelmét keresve felnyúlnak érte. Minden írónak a saját élete és tapasztalata adja művei nyersanyagát. Az enyém a csoda, amelyről igyekeztem egyszerűen és érthetően írni. Ez a könyv a lélek halhatatlanságáról szól. És mindazokról a művésztársaimról és példaképeimről is, akik felismerték a szellemvilággal való összeköttetés jelentőségét. Onnan jöttünk, oda megyünk. Szellemhazánkkal akkor is kapcsolatban állunk, ha ez egyáltalán nem tudatosul bennünk. Összeköt minket az Aranyfonál. Tudom, hogy nincs halál. Átutazó vagyok ezen a válságban levő Földön. A lelke mélyén mindenki tudja, hogy halhatatlan. Csak rá kell ébrednie.

Müller Péter

A SZERZŐ 80. SZÜLETÉSNAPJÁRA

Rivaldafény Kiadó