Müller Péter: Vallomás a szerelemről

"Szerelmes ​vagyok. Hatvankét éve. Ez a történelmi korokon áthúzódó személyes élményem szülte ezt a könyvet. Nem a tartós párkapcsolatról, hanem a szerelemről írtam.

Az öröklángról, amelyről tudom, hogy nem lesz parázs soha. Láng marad mindig. Azt is tudom már, hogy öregkorunkban lobog a legszebben és legizzóbban. A búcsú gyönyörűbb, mint a találkozás.
Életem összegezése ez a mű."

A szerelem titkait keresi ez a könyv. Nem veszélytelen kaland, de érdemes vele tartani. Rejtély, hogy a szerelem szó a világ valamennyi nyelve közül miért csak a magyarban létezik.

Nemrég kiderült, hogy ez volt őseink alapszava, amelyre egy ma is érvényes, hatalmas gondolatrendszer épül. Ezer évig rejtegetni kellett, mert üldözték, és sok embert megöltek miatta.

Ilyen vészes ez a szó. A szerző izgalmas felfedezőútját ez az „illegalitásból” nemrég felszínre került ősi magyar világkép inspirálta, amelynek alapeszméje a dualitás: a férfi- és női minőség isteni szerelméből születik az egész világ.
Az író beszél a közveszélyessé vált, ötezer éves férfiuralom összeomlásáról, a nők mai öntudatának forradalmi változásáról, lelkünk varázshatalmáról, a szeretet és a szerelem különbségéről, a szeretkezésről és a magányról, a titkos szerelmek megrendítő történetéről, a „szívvel látás” misztériumáról, és megkísérel válaszolni arra az örök kérdésre, hogy van-e Igazi, és megtaláljuk-e.
Merész kincskeresés ez a könyv, melynek minden fejezetét az író személyes élménye hitelesíti.

„A csoda megfejhetetlen, de kihasználom sorsom ajándékát, hogy a legmélyebb gondolataimat meg tudom még beszélni – Vele.”
MÜLLER PÉTER