Robert Musil Thomas Mann kortársa, de ellentétben a Buddenbrook ház fiatalon híressé lett szerzőjével, csak későn, tulajdonképpen csak halála után került be az irodalmi köztudatba. Ma már a század legjelentősebb prózaírói közt tartják számon. Bemutatását első regényével, az 1906-ban megjelent Törless iskolaiévei-vel kezdjük. A Törless iskolaévei nemcsak formában hozott új és korszakot indító elemeket – előrevetítve az expresszionista stílust – , a huszadik századi bonyolultabb lélektan irodalmi felhasználásának is egyik kiváló korai példája. Musil mesterien rajzolja meg a rideg intézeti légkört, ahol a nevelői munka csupán a tanítást és az elkövetett hibák megtorlását jelenti, ahol az önmagukkal és a külvilággal vívódó kamaszok magukra utalva élik át életüknek talán legnehezebb korszakát. Megmutatja, milyen kitűnő táptalaj az ilyen környezet az erőszakosak, a kegyetlenek, a mások megalázásában gyönyörködők számára, és – Törless alakjával – hitet tesz a maga humanista szemléletéről: Törless szembefordul erőszakos, kegyetlen társaival, és fellázad a terror szelleme ellen.
