Az ezúttal Henry Hamilton álnéven író Nemere István Benito Mussolini (1883-1945) életrajzában a fasiszta diktátor portréját rajzolja meg, azét az emberét, aki hazája számára a válságból kivezető utat az önkényuralomban találta meg. Romagna tartományban élő, szegény sorsú családjának bemutatásától Mussolini magasra ívelő karrierjén át dicstelen haláláig követi nyomon a „Duce” életútját. Nemere – ahogyan Hitler szerelmi életrajzában is tette – a gyermekkor világába vezeti vissza a formálódó lélek és tudat későbbi sorsát, számon tartja, hogy a kis Benito folyton iskolát került, csavargott, és zsarnokoskodó természete miatt közutálat övezte; foglalkozik ambiciózus természetével, majd a „lelki eredők” elemzése után politikai nézeteinek kiformálódását és pályája alakulását kíséri figyelemmel, az első, 1911. évi sztrájkszervezéstől kezdve a fasiszta mozgalom szervezésén és a Hitlerrel való ellentmondásos kapcsolatán át a II. világháború eseményeiig, Olaszország észak-afrikai kalandor akciójáig, a német megszállásig és a szövetségesek fölszabadító hadműveleteiig, az olasz partizánok rá nézve oly végzetes tevékenységéig. A szerző röviden kitér államelméletének ismertetésére éppen úgy, mint meglehetősen zavaros magánéletére. Egyetlen vonatkozásban sem mélyed el, de mindenből ízelítőt ad.
