Halász Gábor - Huba Antal: Műszaki mérések (ritka)

A mérés története az emberi kultúra bölcsőjéig nyúlik vissza, már az egyiptomiak rendelkeztek a három alapvető mennyiség: a hossz, a tömeg és az idő mérésére szolgáló eszközökkel. Mérőpálcájuk már i.e. 1500-ban volt, a XXI. dinasztia idejéből maradt fenn sziklarajz egy kétkarú mérlegről, és az idő mérésére vízórát (klepszidra) használtak. Az ókori görögök a templomok gondosan őrzött szentélyeiben tárolták hosszúság- és súlymértékeiket.
A legegyszerűbb értelmezés szerint a mérés egy fizikai (kémiai, biológiai, stb.) mennyiség nagyságának (számértékének) meghatározása, adott mértékegység rendszer mellett, kísérleti úton. Ebből az egyszerű értelmezésből kiolvasható, hogy a mérés végrehajtásához megfelelő módszereknek és technikai eszközöknek kell a rendelkezésünkre állni: e módszerek és eszközök a méréstechnika tárgykörének részét képezik.
A mérés, a technikai lebonyolításon túl, egy számítási (jelfeldolgozási) folyamatot is tartalmaz. A jelfeldolgozás módszerei jórészt függetlenek az adott speciális szakterülettől, e közös módszerek közül mutatunk be néhányat.
A könyv végén bepillantást nyújtunk a digitális jelfeldolgozás kérdéskörébe. A jelenleg tanulmányait végző mérnökgeneráció túlnyomórészt már digitális működésű mérőeszközökkel fog találkozni pályája során, ezért az alapok megismerése után - esetleg a teljes matematikai apparátus ismerete nélkül is - az érdeklődő hallgatók képet alkothatnak a tárgykörről.