Az egyetemes művészettörténet harmincezer esztendőn át követi nyomon az építészet, a szobrászat, és a festészet fejlődésének legfontosabb korszakait. E fejlődés színterei a pogány-antik világ, valamint a középkori keresztény Európa, az iszlám országok, India, a buddhizmus, a taoizmus, valamint a konfucianizmus befolyása alatt álló Kína, Fekete-Afrika, nemkülönben a Kolumbusz előtti Amerika, a fejedelmi udvarok és a polgárság Európája, az európai hatalmak gyarmatai, valamint modern világunk, a technika világa. A stílustörténeti osztályozás sémáit könyvünkben kulturális korszakok alapján történő tagolás váltja fel; ez a szemléletmód a művészet világtörténetét a kultúra világtörténetévé szélesíti.
