Vannak szerzők, akiknek az észjárása annyira jellegzetes (mondhatnánk azt is: jellegzetesen abszurd), hogy egy néhány szóval felvázolt szituáció vagy egyetlen rövid mondat is elég ahhoz, hogy felismerjük az illetőt. Amikor például „a négynegyedes szünet politikai fegyverként való felhasználásáról” olvasunk, vagy belebotlunk egy olyan kijelentésbe, miszerint „nemcsak hogy nincs Isten, de próbáljon meg valaki vízvezeték-szerelőt keríteni hét végén”, rögtön tudjuk, hogy Woody Allen valamelyik könyve akadt a kezünkbe. E tényből pedig az következik, hogy remekül fogunk szórakozni, hiszen a színész-rendező-zenész-író blőd, pikáns és morbid történetei vagy jelenetei sziporkázóan szellemesek, ráadásul sokat tanulhatunk is belőlük (tudták-e például, hogy Napóleonnak volt egy tenyérbe rejthető marokbizsergetője?), sőt követendő példák egész sorával is találkozhatunk bennük. Ez utóbbiak egyikével zárjuk most ajánló sorainkat: „Nem hiszek a túlvilágban, de azért viszek egy váltás fehérneműt.”
