„A második világháború utáni évtizedekben, a nagyhatalmi pozíció elvesztését követően Nagy-Britanniában eluralkodott az a szemlélet, hogy a 20. század a britek számára másról sem szól, csak a hanyatlásról. A brit történetírás főárama gyökeresen szakított a szigetország múltjának hagyományos whig értelmezésével, amely a múltat dicsőítve a jelent ünnepelte, s "átesett a ló túlsó oldalára”, a kérdések kérdésének azt tekintve, hogy hol s miért romlottak el a dolgok… Vajon jogos-e ez a pesszimista megközelítés? (…)"
