Kortársai "Európa atyjának" nevezték, manapság, az egységesedő földrész korában úgy beszélünk róla, mint az „első európairól”. A frank uralkodó (768-814) királyságának, majd 800-tól császárságának hosszú évei alatt politikai sakkhúzásaival, háborúival, a kereszténység elterjedésében és az egyházi reformok bevezetésével, valamint a művelődés és művészet pártfogolásában játszott szerepével olyan páratlan méretű birodalmat hozott létre, amilyenre a későbbi évszázadokban nincs példa. Ellentmondásos egyéniségében ötvöződtek a 8-9. század fordulójának jellegzetességei: mélyen vallásos volt, ugyanakkor kegyetlen, a keresztény erkölcs elszánt harcosa, aki – mellesleg a kor szokásainak megfelelően – több feleséget is tartott, győzelmes hadvezér, de a betűvetés tudománya kifogott rajta. Életművének megkoronázásaként Aachenben uralkodói székhelyet hozott létre, ahol egyházi emberek, tudósok, kódexmásolók, kézművesek és építészek olyan kultúrát teremtettek, amely joggal viseli a Karoling reneszánsz nevet. A történész precizitását írói erényekkel ötvöző S. Fischer-Fabian kitűnő, élvezetes elemzést ad a Frank Birodalom és Nagy Károly uralkodásának történetéről.
