„Pálinkás jó reggelt!” A magyar nép elsősorban borivó, de a magyaros italok rangsorában második helyen a pálinka áll. Sokféle hagyományos, nemzeti pálinkánk van: a kecskeméti fütyülős barack-, a szatmári szilva-, a halasi körtepálinka. Magyarországon a vendégfogadás elképzelhetetlen egy stampedli pálinka nélkül. „Az első pohár a barátságé, a második a vidámságé, a harmadik a gyalázaté” figyelmeztet a szólás a pálinka hatására, egyúttal a mértékletességre. „Egy liter sem használ jobban, mint egy pohár”.
A valamikor színes pálinkakultúra a 20. század második felében elszürkült, ám a rendszerváltás után ismét föllendült. Egyre több helyen találkozni helyi, táji (eredetvédett) pálinkákkal, régi ágyaspálinkák hagyományának fölélesztésével. 2002-től a pálinka hivatalosan is számon tartott hungarikum. Egyre több látványfőzde épül, pálinkáriumok nyílnak, hangulatos pálinkakóstolókat, pálinkafesztiválokat rendeznek, van a pálinkának szentje (Szent Miklós), napja (december 6.), városa, lovagrendje, sőt már pálinkaszentelést is tartottak a miskolci ferences templomban.
A szerző: dr. Balázs Géza professzor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, nyelvész és néprajzkutató. Nyelvészeti, művelődéstörténeti írásaiból, könyveiből, rádió- és tévéműsoraiból ismeri a közönség. 1980 óta foglalkozik pálinkakutatással is, főként az égetett szeszes italok művelődéstörténetének, néprajzának, nyelvének leírásával. Egyes pálinkások úgy tartják, hogy az ő munkái adták vissza a magyar pálinka hitelét. Pálinka-témában megjelent könyvei: A magyar pálinka (1998), Pálinka a közös nyelvünk (2003), Pálinka, a hungarikum (magyarul és angolul, 2004).
Jelen könyve a legjelentősebb tudományos összefoglalás a magyar pálinkáról.
