Toninónak négy nagyszülője volt: kettő a városban, kettő vidéken. A városiakat Antoniettának és Luiginak hívták, és pontosan olyanok voltak, mint a város többi lakója. A falusiakat Teodolindának és Ottavianónak, és senkihez sem hasonlítottak, még a saját szomszédaikhoz se. A vidéki nagyapóról szól a történet, aki olyan bizalmas viszonyban volt a cseresznyefájával, hogy ugyanazt a nevet adta neki, mint a lányának – mindkettejük a Boldogság nevet kapta. Csodálatos cseresznyefa volt, és csodálatos volt a nagyapa is. Tonino tőle tanult fára mászni, tőle tudta meg, hogy a növények érző lények, és hogy egy Alfonsina nevű liba családtag lehet.
