Pauline Melville: Napfogyatkozás Guyanában

Egzotikus ​helyszínen játszódó vérfertőző szerelem. Guyana szavannái és őserdői, általunk alig ismert csodálatos állat- és növényvilága, s a mindezzel szöges ellentétben álló civilizált főváros. Pauline Melville, aki maga is indián és fehér ősök ivadéka, egy ősi indián legendát tesz át mai környezetbe. A vérfertőző testvérpárt kiközösíti törzsük, ezért az égre menekülnek. A fiú lesz a Nap, a lány a Hold. A napfogyatkozás ezért baljós jelenség: ilyenkor megismétlődik a bűn, s az emberek csörömpöléssel, kiáltozással igyekszenek szétrobbantani egymástól a két égitestet.

Ki hinné, hogy mindez a huszadik században is megtörténhet? A skót apa világos bőrét öröklő szépséges Beatrice és az indián anya fékezhetetlen fivéréhez hasonlatos Danny megszöknek a faluból. Napier atya, az okos és egzaltált misszionárius utánuk ered, ettől mindhármuk élete gyökeresen megváltozik, a két fiatal testvérei és azok gyermekei, de még unokái is viselik a következményeket.

„Az őrültségnek három fajtája van ezen a földön: a szerelem, a vallás és a politika. Mind a három olyan veszélyes, hogy zárt intézetben kell tartani. A vallást székesegyházban vagy templomban, mint a veszett kutyát, a szerelmet a házasság börtönében, ahonnan csak a társadalom kockázatára szökhet ki, a politikát meg a parlamenthez láncolva, a népirtások meg háborúk miatt, amelyek akkor történnek, ha elszabadul” – írja Melville modern, romantikus regényében.

A Napfogyatkozás Guyanában hihetetlenül új hang. Pauline Melville regényéből rendkívüli bujaság árad, intellektuális és érzéki egyszersmind. Ahogyan távolságtartón, hűvösen szemléli pikáns és túlfűtött történetét, revelációként hat az olvasóra. Bátran és mély meggyőződéssel sorolom az utóbbi évek egészen eredeti hangvételű írói közé.

Salman Rushdie

Akárcsak Arundhati Roya regénye, Az Apró Dolgok Istene, ez is egy buja, érzéki regény, tele élő és élénk szereplőkkel, egzotikus tájjal és parázsló szexszel. Aki teheti, el ne szalassza a Whitbread First Novel Award díjnyertesét.

Library Journal

Kötelező olvasmány.

Graham Swift, Sunday Times