A kétnyelvűség hosszú évszázadokon át nem volt önálló diszciplína: vagy pszichológusok vagy nyelvészek foglalkoztak vele, sokszor pedig filozófusok elmélkedtek rajta. A 20. század elején kezdtek megjelenni a kétnyelvű gyermekek nyelvfejlődésének krónikái. Ezek eleinte pusztán leíró jellegűek, s az alanyok többnyire a megfigyelő gyermekei voltak. A leíró jellegű vizsgálódásokat később a pszicholingvisztikai jellegűek kezdték felváltani, de igazán gomba módra a 70-es évektől kezdtek szaporodni a kétnyelvűségi leírások - most már mind pszicho-, mind szociolingvisztikai aspektusból. Ezek azonban nem, vagy alig jutottak el a magyar olvasóhoz, pedig már nagy az érdeklődők tábora - nemcsak nyelvtanárok, hanem más foglalkozású, de idegen nyelveket beszélők is tájékozódni szeretnének -, hogy miként lehetne gyermekeiket kétnyelvűvé nevelni. Kötetünk egyetemi tankönyv, kutatóknak és diákoknak szól elsősorban, de a szülőknek is szeretne eligazítást adni a kétnyelvűvé válás lehetőségeiről, rávilágítani a kétnyelvűség előnyeire. A szerző a Veszprémi Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének adjunktusa. Számos tanulmányt közölt, több könyv társszerzője, az évente megjelenő Applied Linguistic Studies in Central Europe című sorozat szerkesztője.
