Több mint öt évtizeddel Hitler halála után újabb könyv született arról az emberről, akire borzongva és megvetéssel gondolunk. A mintegy százhúszezer írást kitevő, Hitlerrel foglalkozó irodalom után Guido Knopp műve is tud újat és érdekeset mondani. A szerzőnek két vizsgálati területe van; az egyik a démonikus személy, a szörnyeteg, a másik pedig a betegség a „hitleritisz”. Az utóbbi ellen miként a szerző vallja a legjobb gyógyszer, illetve fertőtlenítőszer a Hitlerről szerzett ismeretek sora. Hiszen ezekkel lehet rámutatni a század egyik legnagyobb fekélyére, ezek segítségével kerülhető el, hogy még csírájában se keletkezhessen hasonló kór. A háború után született szerző személyes emlékek nélkül, ugyanakkor hatalmas tudás és ismeretek birtokában foglalkozik témájával. Történészi alapállása szerint: ahhoz, hogy ne féljünk Hitlertől, meg kell ismernünk őt. Lényének, politikájának föltárása remélhetően vértezettséget jelent a jövőben, hogy az egyén és általa az emberiség ellent tudjon állni minden olyan kísértéssel szemben, amely Hitlerre vagy hitlerizmusra akár csak emlékeztet. A könyv nem életrajz és nem kronológiai sorrendet követő tájékoztatás. Öt nagy témát jár körül, mind az öt téma Adolf Hitler személyiségének egy-egy pokoli területét, létezési formáinak egy-egy szeletét vizsgálja. Az öt fejezet: Hitler a csábító, a magánember, a diktátor, a hódító és a bűnöző. Mind az öt téma egy irányba mutat, melyből egy olyan, nem csekély tehetségű és képességű figura rajzolódik ki, akinek patologikus vonásai egyértelműek. Ahogy a szerző állítja, minden hiányzott belőle, ami az ember életét nemesebbé, szebbé teszi: műveltség, barátság, szerelem, család. Több más mellett ezért sikerült ennek az embertelen lénynek hosszú évekre a saját képmására formálnia a világ egy részét. Tanulságos, széles körben ajánlandó munka, amelyet minden nagyobb történelmi állományrészben célszerű elhelyezni.
