Vlagyimir Bogomolov: Negyvennégy augusztusában

„…Poljakov ​felemelkedett, fogott egy ceruzát, és odalépett a térképhez. – Feladatunk az ellenség jól képzett, erős hírszerző csoportjának felkutatása és felszámolása. A csoport operatív hírszerző feladatot lát el a frontok mögöttes területein. A keresettek kétségkívül széles ügynöki hálózattal vagy nagyon jól tájékozott ügynökökkel rendelkeznek…

Megfigyelés alatt tartják a Grodno-Belosztok vasútvonalat, valamint a Saulja – Vilnius – Grodno – Belosztok flevonulási utat. Az eset bonyolult – a mozgó rádióállomás minden valószínűség szerint a gépkocsi rendszámát is változtatja. Nagyon tapasztalt és óvatos emberekkel van dolgunk… Az összes nyomozati anyag ma éjszakai elemzése után az a határozott feltevésünk, hogy a keresettek valahol a silovicsi erdő északi részén rejthették el rádiójukat.”

Bogomolov lélegzetelállítóan izgalmas regénye méltó emléket állít „azon keveseknek, akiknek nagyon sokan tartoznak hálával” – azoknak a férfiaknak, akik szinte emberfeletti munkát végeztek a kitűnően képzett német hírszerzők és kémek elleni titkos háborúban.