Tudtam, hogy meg fog szólalni. Tipikusan az az ember volt, aki megszólal a vonaton. Láttam már, ahogy beültem a fülkébe. Átlósan helyezkedtem el, próbáltam kerülni a tekintetét, miközben azon gondolkodtam, lehet, hogy az a természetes, ha beszélgetnek az emberek a vonaton. Elővettem a könyvem, és elkezdtem olvasni, hátha ez eltántorítja attól a szándékától, hogy hozzám szóljon. Általában működik. Igyekeztem elmerülni az olvasmányban. Azon kaptam magam, hogy az első történet végére értem, de semmire nem emlékszem belőle. Nekifogtam újraolvasni, közben arra gondoltam, hogy mindjárt megszólal. Kinéztem az ablakon, mintha azon gondolkodnék, amit olvastam. Azon is gondolkodtam, egészen pontosan azon, hogy mennyire rövid történet az első, már megint a végére értem, és megint nem emlékszem semmire. Nekifogtam újraolvasni. És ekkor megszólalt. Arra gondoltam, tudtam, hogy meg fog szólalni. Azt kérdezte, mit olvasok. Megmutattam a könyv borítóját. Fürkészte, mintha érdekelné, majd azt kérdezte:
-Regény?
-Igen – válaszoltam, noha nem regény. Rövid történetek halmaza rajzokkal hígítva.
-Nem semmi – válaszolta őszinte elismeréssel.
Buszutazás Kolozsvár egyik legnagyobb nyanyatanya telepén. Majonéz készítése rendhagyó módon.
Hogyan távozzunk teaszűrővel a boltból, amikor virágtartót akarunk vásárolni? Egy bűvészbarát morbid háromfüles trükkje. Milyen életutat fut be az egy napon született, ugyanazon orvos kezében felsírt Zsoltibaba és Csabicika?
Groteszk regényvázlat – fanyar humorú „egypercesek” a Szomszédnéni Produkciós Iroda egyik oszlopától.
A szerző saját rajzaival illusztrált, szórakoztató útikönyv Tóth Szabolcs különös világához.
