Japán női harcosairól a legkorábbi idők óta léteznek legendák és történetek; az első ilyen arról szól, miként vezette a félig-meddig mondabeli uralkodónő, Dzsingú-kógó a Korea elleni hadjáratot, miközben szíve alatt a jövendő Ódzsin császárt hordta. Azt az Ódzsint, aki utóbb Hacsimanként, a háború isteneként vonult be a felkelő nap országának istenei közé. Japán írott történelme során mindvégig találunk női szamurájokat, akik a csatamezőn és a színfalak mögött tevékenykedve nagy befolyással bírtak az események menetére – jelen kötetünkben elsőként szeretnénk bemutatni, mennyire sokrétű volt a nők szerepe a szamuráj-hadviselésben. Amellett, hogy beszámolunk olyan híres női harcosok tetteiről, amilyen Tomoe Godzen és Hódzsó Maszako, az „apácasógun”, kötetünkben számos olyan asszonyt és lányt mutatunk be, akik fegyvert ragadtak váruk, otthonuk védelmében, egyúttal megismertetjük olvasóinkat azzal, miként váltak az 1868-ban a modern császári erőkkel szembeszálló asszonyok az egész japán történelem leghíresebb női szamurájaivá.
