Nem öltem meg a testvéremet - mondta Charles, és most tényleg elsírta magát. De nem volt, aki megsajnálja. Vagy ha volt is, nem merte mutatni. A háziasszony meg rárivallt:
- Kértem, hogy ne bohóckodjék!
- Nos, arról hogy ki ölte meg, hogy mi történhetett, tényleg sejtelmem nincs. Illetve… Szóval még az is lehet, hogy én voltam. De esküszöm, hogy nem akartam.
- Jó vicc, nem akarta! Mintha csak egy vázát tört volna össze, véletlenül, és így óhajtaná megúszni az anyai pofonokat. Charles, maga nem gyerek. Felelős a tetteiért. Még akkor is, ha nem bír leszokni arról az átkozott morfiumról. Mert azt hiszi, könnyebb így? Hogy így meg lehet úszni? Hát vegye végre tudomásul, az ember nem azért születik, hogy megússza. De nem ám.
