John Updike: Nyúlcipő (Nyúl 1.)

Nyúl – nemrég még egy kisváros középiskolájának kosarassztárja, ma, huszonévesen, az 1950-es évek vége felé áruházi ügynök – nemigen akar beleszokni a házaséletbe. A gépies-népies amerikai udvarlás után (légyottok kölcsönlakásban meg az autó hátsó ülésén) feleségül vett Janice hamar teherbe esett, és máris iszik: az asszony méla unatkozása mintegy eljövendő életük szürkeségét vetíti a körvonalazatlan, de igen intenzív ábrándokat kergető Nyúl elé. Azt a fajta szürkeséget, amely szülei megsavanyodott házasságában, apja robotéletében, apósa kisszerű ügyeskedésében, anyja és anyósa örök elégedetlenségében ölt testet előtte. 

Az első szökési kísérlet csupán egy eszeveszett autózás, a második azonban egy prostituált karjai közé vezet – Ruthban az igazi szerelem (talán csak félig csalóka) ígéretét látja hősünk. Ám Janice közben megszüli második gyereküket, s Nyulat visszarántja a kötelesség – testi-lelki terelgetői nemcsak a család, a mindkét ági szülők, a munkáját fáradt-lelkesen végző pap, hanem önnön, alakulófélben lévő felelősségérzete is.