Míg egy évszázaddal korábban a várható élettartam negyven évre rúgott, mára eléri a nyolcvanat, és az az embertársunk is megszületett már, aki százharmincöt évesen távozik az örök vadászmezőkre.
Áldás ez vagy átok az emberiségre nézve?
A világszerte elismert holland gerontológus, Rudi Westendorp könyvében az öregedést biológiai, gazdasági és szociológiai szempontból járja körül, olyan, minden korosztályt foglalkoztató témákat érintve, mint az öregedés és a betegségek kapcsolata; az élet minősége idős korban; vagy épp az öregedés biológiai és pszichológiai vonatkozásai.
Westendorp vallja, az hogy egészségben öregszünk meg, mítosz, a modern orvostudomány azonban egyvalamire tényleg képes: minél távolabb kitolni a halálunk időpontját.
És erre készen kell állnia mind az egyénnek, mind pedig a társadalomnak, összehangoltan kell kezeljük, hogy a népesség egyre magasabb kort ér el. A szerző maga számos megoldási javaslattal áll elő ebben az új helyzetben, a lakhatástól kezdve egészen a munkaerőpiac újraszervezéséig; a legfontosabb feladatot azonban szerinte maguknak az időseknek kell elvégezniük, nevesen: el kell sajátítaniuk az öregedés művészetét, hogy minél tovább maradhassanak aktívak, és élhessenek teljes, boldog életet.
