A kötet az emigrációban született prózai írásoknak azokat a darabjait tartalmazza, amelyek esetében megállapítható volt az első közlés időpontja és helye, s amelyek többnyire korabeli nyugati magyar nyelvű folyóiratokban, évkönyvekben jelentek meg. Valamennyi közül kiemelkedik az Örökösök című elbeszélés, amelyet a szerző a német emigrációban írt, amely folyamatosan jelent meg 1949 decemberétől 1950 novemberéig a párizsi Ahogy lehet című folyóiratban. Szinte valamennyi írás az otthoni világ élményeihez kötődik, vagy az amerikás magyarok boldogulásának, netán boldogtalanságának körülményeit taglalja. Ezeket az írásokat is, mint a többit is általában a Nagyapám tanításának indító mondata jellemzi: „A szó az ember legnagyobb kincse… Aki oktalanságra pazarolja, Istent gyalázza ezzel. Mert Isten azért adta a szót, hogy gondolatainkat közölni tudjuk egymással, megértsük egymást és a világ békességét szolgálja.”
