A történet egy orosz tiszt életútját követi végig a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól egészen a II. Világháború azon napjáig, amikor az orosz katonák kitűzték a vörös zászlót a Reischtag tetejére.
Ez alatt az idő alatt Szovjet-Oroszország számtalan háborút viselt, legtöbbször saját népe ellen.
A regény nem kíván felmentést adni az oroszoknak az általuk elkövetett háborús bűnök alól, sem a kommunistáknak az embertelenségeik miatt. Inkább megpróbál választ keresni a főhős szemszögéből, aki a legvadabb időkben is igyekezett ember maradni, s ezáltal bátorságával, gerincességével saját népéből származó ellenségeiben is tiszteletet ébreszteni.
A történet egyes alakjai kitalált szereplők, mások valós történelmi személyek. Mihail A. Bukovsky, e sorok lejegyzőjének nagyszülője géppuskásként maga is részt vett a II. Világháború harcaiban, s ott megtanulta, hogy „a csatákban, a véráztatta harcmezőn nincsenek kommunisták, nincsenek fasiszták, nincsenek, ideológiák, csak katonák, és maga a halál. Az ideológiák képviselői ugyanis soha nem mennek ki a frontvonalba.
