Nagy Márta: Ortodox falképek Magyarországon

Ortodox vallású népcsoportok a 14. század végétől voltak jelen Magyarországon. A betelepülők utolsó hulláma a 18. században érkezett. Egyházművészeti tárgyaikat a 15. századtól egészen napjainkig folyamatosan készítették, alkotótevékenységük azonban leghangsúlyosabb a 18. században volt.

     A magyarországi szerbek, románok, elmagyarosodott görögök, illetve magyar ajkú ortodoxok és bolgárok jelenleg 71 működő templomépülettel, illetve kápolnával rendelkeznek. Egyházközségeik négy egyházi juriszdikció (Belgrádi Patriarchátus, Bukaresti Patriarchátus, Moszkvai Patriarchátus, Szófiai Patriarchátus) alá tartoznak.

     A templomépületek többségét a 18. században emelték, a megszorító udvari rendelkezések szerint nem a keleti, hanem a korabeli uralkodó nyugati keresztény építészeti elvek, a barokk stílus szabályai szerint. Innen ered a magyarországi ortodox falképek azon specifikuma, hogy kivétel nélkül mindegyiket nyugati architektúrájú épület falára festették.

     A magyarországi művészet történetében sajátos arculatot jelent a hazánkban élő ortodox (görögkeleti) vallású népek művészete. Nemzetközi vonatkozásban a ránk maradt alkotásaiknak főként az ad különös jelentőséget, hogy a Balkánról hozott népi-nemzeti hagyományaik itt a Kárpát-medence szívében, ahol a nyugati kultúrák hatása a római kor óta úgyszólván megszakítás nélkül érvényesül, sajátos módon ötvöződnek a nyugati művészeti irányzatokkal.

     E falfestmények képviselik a magyarországi ortodox egyházművészetben fellépő stílusirányzatok legjelentősebbjeit. A magyarországi falképek a posztbizánci művészet késői szakaszának képezik részét, és betagolódnak a szerb, román, görög és bolgár nemzeti művészetekbe.

     Az ortodox falképek hazai anyagának első értékes összefoglalását ebben a könyvben találja meg az olvasó.