Kármán Tódor: Örvények és repülők

Szürkévé koptatott közhellyel vagyunk kénytelenek fejet hajtani az illetékes kiadó előtt, hiszen hiánypótló mű a boltokban még mindig kapható az „Örvények és repülők”, s mert szerzője, Kármán Tódor jobbára hiányzott szellemi életünkből. Néhány cikk és tanulmány: csupán ennyi volt eleddig a hazai fogadtatás. Pedig Kármán helye ott van Neumann, Szent-Györgyi, Wigner, Szilárd és Teller mellett, lévén ő is egyike annak a Magyarországról elszármazott tudósgenerációnak, amely – leginkább Amerikában – példátlan sikereket ért el. Ő maga így vall saját szerepéről: „Ha nagy udósnak azt tervezzük, akinek nagy ötletei vannak, akkor Eisteint kell elsőnek sorolni. Neki négy nagy ötlete volt. A tudomány történetében talán Sir Isaac Newton előzi meg őt, mert neki öt vagy hat ötlete volt. Korunk minden más nagy tudósa csak egy vagy legfeljebb két nagy ötletet mondhat magáénak. Nekem három volt. Lehet azonban, hogy még több. Igen, talán három és fél nagy ötletem.” Nos, „Csak a semmirekellőek szerények” ahogy Geothe mondta, s Kármán sem gondolta másként. Szerénységre valóban nem volt oka: ma őt tekintik a szuperszonikus repülés atyjának, a repüléstudomány, a rakétatechnika és a hozzájuk kapcsolódó tudományok legnagyobb művelőjének. Elismerései közül talán csak a Nobel-díj hiányzik, tulajdonképpen azért, mert ezen a szakterületen nem osztottak. Kiváló tanár volt, és korunk talán egyik legeredményesebb tudományszervezője, akinek a személye köré kutatóközpontok, bizottságok, konferenciák szerveződtek. „Három és fél” nagy ötletén kívül tudományos eredményei elősegítették az aerodinamika, asztronautika, szilárdságtan, turbulencia és még számos más szakterület fejlődését. Elsőként foglalkozott például az elsivatagosodás problémájával is, s bár kissé megborzongunk, mikor közli, hogy hisz az időjárás szabályozhatóságában, megfigyelései itt is figyelemre méltóak. Kármán Tódor könyvéből világos képet nyerhetünk a XX. századi tudományos fejlődésről, s az azóta sokat bírált tudományos gondolkodás eredetéről. Barátaihoz, pályatársaihoz – például Eisteinhez, Fermihez, Niels Bohrhoz – hasonlóan Kármán is szembenézett a tudomány morális kihívásaival. Elfogadta, hogy a repülés ősi álmát a hadsereg aktív támogatásával lehet valóra váltani, és tudomásul vette, hogy természettudományos eredményei az iparban jelennek meg és tőkét termelnek. Nyilvánvalóan modern választ adott egy modern kihívásra, s érvelését így zárta: „Semmi sem tűnik számomra szánalmasabbnak, mint amikor egy idealista olyan helyzetekről beszél, melyek felett nincsen hatalma.” Kármán Tódor nagy egyéniség és nagy tudós volt, aki nem csak diszciplínák határait lépte át szívesen, de országokét és világrészekét is. Eljutott Kínába és Japánba, találkozott többek között Gandhival és Csang kaj-sekkel, 1962-ben a pápával. Visszaemlékezéseiben kirajzolódik az 1945- ös év Moszkvája és Budapestje, Németország, ahol Kármán egykori német kollégáinak kihallgatásában segédkezett. Fölfelé ívelő pályája során volt vezető beosztású tisztségviselő a Tanácsköztársaság idején és magas posztot betöltő tudós-hivatalnok a NATO-ban. Az „Örmények és repülők” érdekes és fontos könyv. A XX. századról szól, erről a „figyelemre méltó” korról, melyre visszatekintve Kármán egyetlen tanulságot fogalmaz meg: „Az erőszakra, úgy tűnik, az egyetlen válasz a tudás lehet.”