A nyugati orvostudomány csak az életre van felkészülve, a halálra nem. Pedig az életünkkel kapcsolatban csak egyvalamiben lehetünk biztosak: egyszer véget ér. A fejlett világban ez általában kórházban vagy más szociális intézményben következik be. De vajon jó ez nekünk? Ezt akarjuk?
A sebészként praktizáló szerző erőteljes és megindító könyve rávilágít arra, hogy az orvostudomány olykor alapvető tévedésben van a saját szerepét illetően. Az orvosokat ugyanis arra képezik ki, hogy bármi áron igyekezzenek életben tartani a beteget. Az időseket és a betegeket könnyedén száműzik különféle intézmények rideg falai közé, és figyelmen kívül hagyják, hogy az érintettek valójában mit szeretnének. Pedig a legtöbben életük utolsó éveit vagy hónapjait is emberhez méltóan, a leginkább teljes értékűen és önállóan szeretnék leélni.
A szerző amellett, hogy több javaslatot tesz arra, miként lehetne méltóságteljes életet biztosítani a magatehetetlenné vált idős vagy beteg emberek számára, bátran néz szembe az életnek azon részével, amely elkerülhetetlen, mégsem vagyunk hajlandók szembesülni vele.
A szerző gyakorló sebész, író és publicista. Brooklynban (USA) él a feleségével és három gyermekével. Ez a negyedik könyve, amely 2014 októberében jelent meg az Egyesült Államokban, és azóta nem került le a New York Times bestseller listájáról.
