„Az én magyarságom nem olyan, mint a kabát, amit, ha tetszik, levetek, ha tetszik, felveszek. A bőrömből nem bújhatok ki, és ha megnyúznak, akkor is magyar maradok.” (idézet a könyvből)
Az Összefirkált térkép voltaképpen nem önéletrajz, hanem a szerző gyermekkorának vágyakozva nézegetett s képzeletében és ceruzavonásokkal „bebarangolt” zsebatlasza - amellyel utóbb útra kelt, hogy sorsa és vágyai nyomán illúzió-útjait a valóságban is bejárhassa. A Brazíliában letelepedett, Londonban élő magyar író, útirajzai, tanulmányai kalandos, változatos, eseménydús életére tekint vissza a könyv lapjain: hogyan lett a veszprémi kalandvágyó diákból a háború utáni Európa hányatott sorsú menekültje, majd bevándorló Brazíliában: miként vált „szentképfestőből” újságíróvá, mit jelentett szellemileg, érzelmileg és történetileg az emigráció és a megőrzött magyarság - s mindezek után hogyan tért vissza évtizedekkel később Európába. Magyarországra - Veszprémbe, otthonát keresve az emlékek között, s végül mégis csak az összefirkált térképen lelve meg.
