Beszélgetésünk közben többször is elhangzott ez a gondolat Kévés Györgytől: "Hihetetlenül megalkuvó a magyar értelmiség, és benne az építésztársadalom is. Évtizedek óta maga alatt vágja a fát. Mindenkor mindenkit ki akart szolgálni. A Horthy világban a „horthy-barokkot", az 50-es években Sztálin irányította „magyar barokk-szocreál"-t, az 1956 utáni időben a „kádári panelkommunizmust. A „kádári tákolmány" 1990-ben szemünk láttára „összeomlott", de az elmúlt 20 évben ismét szított, „népi urbánus" vitát folytatva, ki-ki ízlése szerint „fogott" magának egy pártot - jobbról vagy balról - és a „régi-új" szervezetekben egymás alatt vágják ma is a fát. Ma a munkanélküli építészek maguk által ásott gödör szélén állva várják, hogy az „illetékes", a globalizátor által „fogott" politikai párt, a gödörbe taszítva őket végleg eltakarítsa, az egész szakmát a külföldi multik útjából. A huszonötödik órában vagyunk. Tudomásul kell vennünk, a magyar építészet a nemzetstratégiánknak a része és jövője. Nekünk kortárs építészeknek méltósággal, egymást nem tönkretéve, de az elmúlt 120 év hibáit, tévedéseit felülvizsgálva új korszakot kell elindítanunk a magyar építészetben."
