Különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok sorozatát kell ezúttal felderítenie Kurt Wallandernek. Az áldozatok mindegyike látszólag ártalmatlan, békésen élő férfi: az egyik titokban verseket írt, a másiknak virágboltja volt, a harmadik pedig kutatóként a egyetemen dolgozott.
Vajon miért kínozta meg őket a gyilkos ilyen brutálisan? Miért akarta, hogy az áldozatok hulláinak megtalálásakor ez a szadista kegyetlenség tűnjön fel legelőször?
Wallander válasza így hangzik az eset megoldása után: „Az emberek a legritkább esetben olyanok, amilyeneknek látszanak.”
