Luigi Pirandello színműveit immár hat évtizede ismeri a hazai olvasó- és nézőközönség, műveinek mégis ez az első (1984) reprezentatív gyűjteménye magyarul. Közismert, színháztörténeti jelentőségű darabjai (Hat szerep…; IV. Henrik) mellett tartalmazza korai korszakának legjobb alkotásait (A korsó; Liola) és kései, torzóban maradt remekművét, A hegyek óriásait is. A szicíliai származású író bonni tanulmányai során ismerkedett meg Hegel és Schopenhauer filozófiájával. Hazatérve tanári munkája mellett a szicíliai népéletet megörökítő elbeszéléseket publikált; közepes sikerrel. Közel három évtized telt el, míg rádöbbent: igazi eleme, írói élettere a színpad; láttató-megelevenítő tehetsége itt érvényesül igazán. Kezdetben prózai írásait alkalmazta színpadra, később azonban „beleérett” a műfajba, s a filozofikus tartalom válik döntővé műveiben. Ez az új fordításban a Karinthy-féle Hat szerep… címét is módosító Hat szereplő szerzőt keres c. darabjának dramaturgiai alapja, s ez a IV. Henrik fanyar logikai játékának is konstruktív váza. A színpad homályából előtérbe lépő hat árny „élettörténete” túlzottan is tökéletes „dráma”, míg az őrült umbriai gróf végzetét épp elméjének kitisztulása okozza. Korai darabjainak „érzelmi dualizmusa” itt alaptörvénnyé emelkedik; a való világ ellentmondásai rögzítik az egyéni létezés tudathasadásos állapotát. Az olvasmányként is élvezetes könyv Függeléke A hegyek óriásaihoz kíván kulcsot adni, míg Szabó György utószava az életmű fejlődéstörténetét vázolja fel.
