Edgar Allan Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című elbeszélés megírásával nem csupán írt egy remekművet, hanem egyúttal egy teljesen új műfaj, a krimi alapjait is lefektette. A címadó detektívnovellában lép színre minden detektívek „őse”, Dupin, a zseniális nyomozó, aki jól tudja, hogy „a valóságban a lehetetlenség nem bizonyulhat lehetetlennek”, és hideg logikával, kiváló elemzőképességgel a legnagyobb rejtélyekről is képes fellebbenteni a fátylat.
A kötet következő két elbeszélésének is ez a fantasztikus elme a hőse (Marie Roget titokzatos eltűnése, Az ellopott levél). Ezeken kívül még további tíz elbeszélés hivatott arra, hogy az olvasót elvigyék abba a sajátosan misztikus és komor világba, amely kizárólag Poe egyéni sajátja. Az érzelmek valóságos skáláját élhetjük át, ha kinyitjuk ezt a könyvet. Az életért való kínzó rettegést A kút és az ingában, a mérhetetlen bosszúvágyat az Egy hordó amontilladóban vagy a jéghideg klausztrofóbikus borzongást Az elsietett temetésben.
Énünk sötétebbik felén fogunk bolyongani Poe-val, ez kétségtelen – és mint ilyen: kihagyhatatlan.
