„– Mr. Dunston, kétszázötvenezer fontot fizetek magának. Ötvenezret előlegképpen, a többit később. A Poellenberg-sótartót akarom cserébe, és azt, hogy senki ne támaszthasson rá igényt.
– Krisztusom – mondta halkan Dunston. Száját füttyre igazította, de nem jött hang a torkán. – Azt kéri, hogy gyilkoljak. Azt akarja, hogy megöljem a lányt.
– Azt kérem, hogy ölje meg mindkettőjüket – mondta a hercegnő. – És negyedmillió fontot fizetek érte. Gondoljon a pénzre, Mr. Dunston! Gondolja el, milyen gazdag lesz. Nem kell most azonnal válaszolnia.
– Pokoli kockázatot vállalt azzal, hogy mindezt elmondta nekem. Mi tarthat vissza, hogy elmenjek a rendőrségre, és kitálaljam nekik az egészet?
– Semmi, csupán a józan esze. Senki nem hinne magának, nincsennek tanúi, nincs bizonyítéka…”
