Nádasdy Kálmán, a főiskola rektora volt, de tanított is bennünket zenetörténetre. Ő mondta, hogy vegyek egy írógépet. Ez az írógép mentette meg az életemet, mert emiatt mondhattam nemet akkor valamire, ami nem tetszett.
1966 januárjában Nádasdy Kálmán állt a Vas utcán a főiskola előtt. Én mentem be, Ő akkor még nem tanított, csak mint rektornak köszöntem. Azt mondta:
-Jöjjön ide!
-Tessék parancsolni.
-Van írógépe?
-Ne haragudjon, én ide járok színész szakra.
-Tudom, azt kérdeztem, van-e írógépe?
Értetlenül álltam, mondtam, nincs.
-Vegyen!
-Miért?
-Akinek olyan nagy a pofája, mint magának, az írja le.
Erre én, a hülye növendék, azt mondtam, hogy nem adják ki.
-Nem azért, maga barom, hanem, hogy jövőre olvassa el, hogy milyen hülye volt az idén. - mondta és beszállt egy taxiba.
Ez az írógép mentett meg minden olyan helyzettől, ami számomra tűrhetetlen volt, mert ha nem tetszett valami, egy színházban azt mondtam, viszont látásra, írok hat kabarétréfát és megvan a karácsonyi ajándék.
