A szerző pszichológus, egyetemi tanár, aki negyed századon át vezetőként dolgozott az egyik klinika pszichológiai részlegén. Egy idő után azonban úgy találta, hogy számos fontos dolog elmondására a tudomány száraz nyelve nem alkalmas, így az esszé irodalmi műfajához fordult. Eközben lassan íróvá vált, eddig több mint harminc könyve jelent meg.
Ez a műve a felismerhetetlenné változtatott pszichoterápiás esetek esszé-szerű leírása, a gyógyításba vetett remények és csalódások, sikerek és kudarcok krónikája. Tanulságos, az olvasó személyes életében is felhasználható, sőt mellesleg szórakoztató írás. Tulajdonképpen kegyetlenül őszinte vallomás egy gazdag és érdekes pályáról, amelynek alkonyi fényében sajátos módon tükröződnek a múlt és a jelen eseményei. Ebben a könyvben egyetlen dolog nem fordul elő: ítélkezés a kliensek viselkedése, reakciói felett. A szerző Terentius nézetét vallja: Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.
