A neon nem égett. A motel koromsötét. A lány lecsavarta a gyújtást és csak várt. Most már hallotta az esőcseppek monoton dobolását, mögötte pedig mintha sóhajtozott volna a szél. Sötétség vette körül; mintha falként magasodott volna fel minden oldalról. S ő egymagában ül a sötétben. Ez a pénz nem segíthet rajta és Sam mit tehet? Persze, hát rosszfelé fordult; idegen útra. Megásta a saját sírját, most aztán belefekhet. De hát miért is gondol ilyesmire? Nem sír az, hanem ágy. Még mindig ez jár a fejében – „nem sír az, hanem ágy” – amikor hatalmas árnyék tornyosult fel a sötétben, majd lassan kinyiotta a kocsi ajtaját.
