Joel McIver: Queens Of The Stone Age

A ​Kyuss romjaira épült Queens Of The Stone Age egy egész zenei mozgalmat inspirált és húzott magával az utóbbi évtizedek során. A zenekar tagjai folyton cserélődtek, de az egyetlen állandó szereplő, Josh Homme a kis klubokból végül a mainstream sikerekig vezette zenekarát, mindig előre, mindig feljebb. Ez a könyv magába foglalja a QOTSA történetét A-tól Z-ig, beleértve Nick Oliveri hírhedt kirúgását, amelyet itt alaposan kifejt mindkét oldal. Interjúk sokaságán keresztül betekintést nyerhetünk az együttes hedonista kalandjaiba és a kompromisszumokat nem ismerő zenéjük születésének folyamataiba.
Amikor a heavy metalnak folyton újabb és újabb alfajai születtek, a rock-szcéna pedig széttöredezett, főnixmadárként röppent fel a QOTSA egyedi hangzása az amerikai sivatagból, újra egyesítve a fentieket.
A királynők őszinték, ami a szívükön, az a szájukon, és mégse nyírták még ki őket. Persze szétszórtak és labilisak, de ez magától értetődő, hiszen a legendás stoner rock úttörőnek számító Kyusshoz köthetőek mind, és tőlük származik a „Nikotin, válium, vicodin, marihuána, extasy és alkohol!” refrén is. Kell ennél több?
Aztán, amikor a dobok mögé beült a világ egyik legjobb dobosa, Dave Grohl (ex-Nirvana, Foo Fighters), úgy tűnt, az együttes bebiztosította magának a hírnevet, de végül a nehezebbik utat választották. Sőt, ahogy a rock & roll vadember Nick Oliveri is kikerült a zenekarból, sokan a QOTSA végét vizionálták. 2005-ben Joshnak nem volt vesztenivalója, bizonyítanivalója viszont annál inkább! De ki tudhatta, mit hoz a jövő? Az ő olvasatukban: „No one knows…” (Senki se tudja)
A magyar kiadásba természetesen bekerült a válasz is, hiszen Dudich Ákos fordítását Déri Zsolt utószava követi, amelyből megtudhatjuk a Queens Of The Stone Age háza táján történt legfrissebb fejleményeket is.