Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? I.-II. (A világirodalom klasszikusai 17-18.)

Az ​ókori Róma.

Nero – költői babérokra áhítozik. A birodalom ügyeivel nem törődik, szórja a pénzt, tobzódik az élvezetekben, a borban, a vérben. Egy tébolyult pillanatában felgyújtatja a Várost. Amikor a nép a tűzvész miatt háborogni kezd, a keresztényekre fogja a gyújtogatást. Az új eszme hívei a katakombákban bujdokolnak, mert aki kézre kerül, arénában végzi.

Péter – Krisztus első tanítványa, a halász. Tömegek zarándokolnak Róma falain kívülre, hogy meghallgassák beszédeit.

Vinicius – gazdag római patrícius, aki keresztény lányt szeret…

Szerelem, irigység, megalománia, kisszerűség, barbarizmus, szentség, tűz, mártírium, katarzis. A fordulatokban bővelkedő romantikus nagyregény népszerűsége 1896-os megjelenése óta töretlen. Meghozta szerzőjének a világhírt, a Nobel-díjat, és több filmfeldolgozás készült belőle.

„A butaság semmivel sem rosszabb a bölcsességnél, és semmiben sem különbözik tőle.”

„Tiétek a hatalom, a testőrség, az erő, legyetek hát őszinték legalább akkor, ha senki sem hallja.”

„Azt olvassuk ma, hogy a vatikáni körök indexre akarták vetni a nagy lengyel könyvét. Ám elolvasta pápa őszentsége, s index helyett hálalevelet, jutalmat, valóságos pápai himnuszt kapott a lengyel… Ahány nagy apostoli, váteszi produktuma van az első ólombetűk óta az emberi szellemnek, ahány nagy teremtő szelleme van az emberiségnek, az mind indexre került… Nagy bölcselők, nagy reformátorok, nagy költők egytől-egyig…

Olyan szép könyv, olyan nagy, csodás könyv a Sienkiewicz könyve… Olyan kár, hogy indexre nem került. Megérdemelte volna!” (Ady Endre, Nagyváradi Napló 1901)