A könyv szerzője sorstársam és kedves ifjú barátom volt az árkusi deportálás idején. Jól ismerem és szeretem őt. Fiatal diákként került Árkusra, ott érett ifjú emberré. Több mint egy emberöltő választ el bennünket attól az időtől, amikor a Rákosi-kor terrorja tombolt Magyarországon. A fiatalabb olvasók el sem tudják képzelni az akkori világot, értetlenül állnak a könyvben leírt eseményekkel szemben: az állami terror a mai ember számára megmagyarázhatatlan, érthetetlen, épp ezért megdöbbentő. Úgy forgassák hát ezt a művet, hogy igyekezzenek tanulni belőle.
A könyv minden szava igaz, nincs benne túlzás. A szerző, egy kegyetlen kor ártatlan áldozataként, a hírhedt 12 hortobágyi kényszermunkatábor egyikében, az Árkus-tanyán volt rabtársam három és fél évig. Keményen viselte a sorsát, bátran szembeszállt az elnyomókkal, verésekkel, büntetésekkel sem tudták megtörni, hallgatásra bírni a rendszer pribékjei. Láttam, amikor bátran megvédte az édesanyját a táborparancsnokkal szemben. szemtanúja voltam, amikor összeverve feküdt a priccsen, abban a barakkban, ahol én is voltam a szüleimmel. Ma már szinte hihetetlen, hogy annak idején mindezek megtörténhettek. De hát akkor bizony így volt.
