Sok-sok évvel ezelőtt Margaret Weis és Tracy Hickman elmesélte egy maroknyi csapat küzdelmét, melynek tétje a világ megmentése, a jó és a gonosz közötti törékeny egyensúly megőrzése volt. A háborút akkor megnyerték, és a béke nyugalma köszöntött be Krynnen. A kis társaság tagjait hősökként ünnepelték. Az idő folyója azonban tovahömpölygött…
A hősök arról álmodtak, hogy biztos és nyugodt kikötőre lelnek e gyorsiramú folyón. De az örök hatalmak egyensúlya könnyen megbomlik és gyorsan változik. A Sötétség Királynőjét csupán legyőzték – elpusztítaniuk nem sikerült. Ereje hatalmas, míg az emberek gyengék és nem tanulnak az elkövetett hibákból. A leckét elfelejtik, vagy nincs szemük az igazságra. A folyó megárad… vize örvénylik… pusztító hullámokat korbácsol a közelgő háború vihara.
A Dárda Hőseit azonban már nem ragadhatják el a tomboló hullámok. Az ő idejük rég lejárt, legendájukat már megénekelték. A jövő kulcsát át kell hát adniuk a fiatalabbaknak és erősebbeknek. A kardot – vagy éppen a dárdanyelet – már az új nemzedék hőseinek kell megragadniuk. De vajon elbírják-e majd apáik fegyvereit? És vajon elég bölcsek-e, hogy eldöntsék, kinek az oldalán szálljanak harcba?
