„Volt már veled olyan, hogy csak ránéztél valakire, és tudtad, hogy a feje tetejére állíthatná az életedet, ha hagynád?”
Hogyan legyen szuper nyarad a Hampton-vidéken:
Csípj meg egy mesés albérletet az óceán partján! √Pipa.
Szerezz munkát egy menő szórakozóhelyen! √Pipa.
Hogyan szúrj el egy szuper nyarat a Hampton-vidéken: Ess bele a fekete bőrdzsekis, borostás, átható tekintetű fickóba, aki kitűnik a tömegből! Abba, aki úgysem lehet a tiéd, miután vége a nyárnak. √Pipa. √Pipa. √Pipa.
Pláne, ha ez a szexi, tetovált isten a főnököd. Pláne, ha nemcsak a munkahelyed az övé, hanem ő a fél város örököse. Pláne, ha gonosz veled.
Aztán apránként leomlott a fal, amit ez a kemény pasi maga köré épített. Nem kellett volna beleszeretnem a lázadó örökösbe, főleg, miután világossá tette, hogy nem akarja átlépni velem a határt. Esténként hiába hűlt le a levegő, mégis egyre forróbb lett körülöttünk. A nyaram sokkal érdekesebb lett, de bonyolultabb is egyben. Egyszer minden jó dolognak véget kell érnie, nem? Csakhogy én nem ilyen befejezésre számítottam vele.
Vagy legalábbis úgy tűnt. Egészen addig, amikor egy este rám parancsolt, hogy üljek be a kocsijába, mert nem akarta, hogy a sötétben gyalogoljak. Nagyjából így kezdődött a dolog Rushsal.
„Az biztos, hogy imádom, ha Penelope Ward és Vi Keeland összeáll egy könyvre. Imádtam, hogy amikor elkezdtem ezt a kötetet, gyorsan magával ragadott a történet.” – Dana Ilie @ goodreads.com
