A régi magyar ötvösség remekmüvei nemcsak elődeink pompa szeretetének tárgyi bizonyítékai, hanem a müvészet- és művelődéstörténetnek is értékes emlékanyaga. Héjjné Détári Angéla müvészettörténész, az Iparmüveszeti Múzeum ötvösgyüjteményének tudományos kutatója e kötetben a honfogIalástól a XVIII. század első feléig ad összefoglaló áttekintést az iparművészet egyik jellegzetes, magas szinvonalú műfaja, az ékszermüvészet tőrténeti fejlődéséröl. Válogatásában a szerző a legszebb és legjelentősebb ékszeralkotásokat szemlélteti. Emellett ismerteti a készítés technikai változásait és a viselésmód alakulását is. Bemutat olyan társadalmi eseményeket, melyek alkalmat adtak és hátteret szolgáltattak egykor az ékszerek viseléséhez, s ezzel a szerző megfelelő keretet biztosít a téma plasztikus megrajzolásához.
A magyar történelem jelentős eseményei határolják a külőnböző művészeti stíluskorszakokra osztott fejezetek ismeretanyagát, melyet hangulatilag jól aláfestenek a régi magyar költészetből vett és az ékszerekre vonatkozó idézetek. A felhasznált egykori írott forrásanyag fokozza az olvasmány tanulságait és tudományos igényű képjegyzékkel együtt hitelesíti az előadottakat.
