A kötetben olvasható esettörténetek az emberi tudat valós természetét igyekszik bemutatni, és azt jelzik, hogy a személyiség nemcsak a földi élet síkján, jelenlegi életünk folyamán létezik, hanem egy születés előtti idő-tér dimenzióban is. A gyerekek korábbi földi életükre emlékeznek vissza.
A szülők a gyerekek olyan spontán reakciói révén figyeltek fel ezen tulajdonságaikra, amelyeket megszokott, mindennapos tevékenységek vagy élmények váltottak ki. Vannak olyan gyerekek, akik emlékeznek az édesanyjuk méhében töltött időre, némelyek ennél jóval korábbira is vissza tudnak emlékezni: a fogantatásuk előtti létre.
Az esettörténetek alapján valószínűsíthető, hogy létezik élet a földi születés előtt: vagy egy nem fizikai tartományban, vagy pedig a fizikai, anyagi föld síkján. Ha ez így van, a halál utáni élet természetes folytatása, továbbélése a személyiségnek.
