Vajon ki ölte meg Lord Edgware-t? Ki altatta el örökre Veronallal a London-szerte ünnepelt, fantasztikus tehetségű imitátornőt? Miért kellet meghalnia – egy éles tyúkszemvágó késsel a nyakszirtjében – a kezdő színésznek? Összefügg-e a három gyilkosság? Vagy a művésznő halálát véletlen kábítószer-túladagolás okozta volna, mint azt a Scotland Yard felügyelője feltételezi. Jó ideig még a zseniális Hercule Poirot is sötétben tapogatózik. Igen sok gondolkodásra s még több – ártatlanabb vagy merészebb – fondorlatra van szüksége, hogy végül pontot tegyen az egyre rejtélyesebb ügy végére. Mert – mint a Christie-regényekben szokásos – szinte mindenki gyilkolhatott: a szép Lady Edgware minden áron válni akar, hogy férjhez mehessen egy angol főrendhez; a Lord első házasságából származó lánya gyűlöli az indulatos, különc apát; az unokaöccsnek súlyos anyagi gondjai vannak; az elkényeztetett filmbálvány halálosan szerelmes a Ladybe.
Az igazságra persze a regény végén derül fény, a már legendásan ismerős összejövetelen, ahová Poirot az ügyben érdekelteket hívja meg. S az olvasót, aki izgatottan kíséri végig Poirot nyomozását, közben többször is úgy véli, már tudja a megoldást – még itt is, újra meglepetés éri.
