Reviczky Gyula: Reviczky Gyula összes költeményei

Az ​1870-es évek elején kialakuló „modern” magyar lírát – szemben a Gyulai Pál értelmezte „népnemzeti” hagyományokkal – az „örök emberi” érzések feltérképezése vezette; a művészet közkinccsé tételének programja, illetve a nemzetek közeledésének vágya egyesítette e „kozmopolita költészet” első nemzedékét (pl. Endrődy Sándor, Darmay Viktor, Indali Gyula stb), amelynek legnagyobb alakja kétségtelenül Reviczky Gyula volt. Reviczkyt – már az 1870-es évek eleje óta ismerte a hazai irodalmi élet. A különböző fővárosi és vidéki lapok szerkesztőjének művészi-filozófiai kritikáira, Heine-fordításaira felfigyelt a szak- és közvélemény, a siker azonban csak közvetlenül halála előtt érte el. Személyes hangú, vallomásos líráját Petőfi, Vajda és Heine hatása formálta, valamint Schopenhauer eszmevilága. Elutasította a népies irány tradícióit és romantika pátoszát, „érzelem-kultuszával” inkább a szentimentalista hagyományokhoz kapcsolódott, verseit a panaszos boldogtalanság és a rezignált lemondás ellentéte jellemezte, kifejezve nyomorúságos és küzdelmes életét, amelyet alapvetően származása és nincstelensége határozott meg. Reviczky líratörténeti helyét az impresszionizmushoz közel jelölte ki irodalomtörténetünk. A „dal” műfaját a modern szubjektivizmus és hangulatiság eszköztárával megújító költőt így méltán tekinthetjük Ady, de főként Juhász Gyula és Kosztolányi elődjének. A kötet minden lírai és verses elbeszélő szöveget tartalmaz, ami a hazai forrásokban hozzáférhető. Tartalmilag felöleli Reviczky 1874 és 1889 között írott zsengéit, lírai ciklusait, kiadatlan verseit, töredékeit és kísérleteit, valamint műfordításait. Nem közli azonban tehetségét más oldalról bizonyító kritikáit, drámatöredékeit, így amellett, hogy bevezető kiadványa egy jövőbeli „összes műveknek” – a Reviczky-líra teljességigényű összegzése.