A ritmikus sportgimnasztika hazai és nemzetközi versenymúltja mindössze két évtizedre tekint vissza. Szakirodalma kevés ahhoz, hogy egy sportágat magas teljesítményszinten, tervszerűen és módszeresen felépítve oktathassunk. Átfogó rendszerezésben kell ismernünk mozgásanyagát és versenykövetelményeit.
Mögöttünk van tíz világ-, két Európa- és két „Négy Kontinens”-bajnokság. A világversenyeken egyre több ország képviselője jelenik meg. Minél többen foglalkoznak a sportággal, annál sokszínűbbé válik, érthető tehát, hogy a ritmikus sportgimnasztika fejlődése rohamos. Ma már nem elég, hogy a felgyülemlő mozgásanyagot önmagunkban elraktározzuk és a nemzedékek egymásnak átadják egyéni, gyakorlati módon. Egységesen, elméletileg is meg kell alapoznunk.
