Erwin Rommel (1891-1944) a német hadvezetés egyik legtehetségesebb tábornoka, már-már legendás alakja volt, akinek katonai karrierje még az I. világháborúban kezdődött, a Verdun körüli véres harcokban. Már ekkor kimutatta oroszlánkörmeit, pontosabban a „sivatagi róka” ravaszságát, mintegy előre vetítve a későbbi nagy taktikust. Földi Pál – a magyar nyelvű „alapirodalom” áttekintésével – ad pályaképet a tábornokról, elsősorban haditerveit, nagy ütközeteit elemezve alaposabban. Bemutatja a mindenkori harcoló feleket, erejüket, stratégiai és taktikai megfontolásaikat, fegyverzetüket, harcértéküket és moráljukat, majd az ütközetek lefolyását, kimenetelét és következményeit. Legtöbbet természetesen az észak-afrikai és a normandiai hadműveletekkel foglalkozik; mindeközben folyvást figyel a Hitler-Rommel viszony alakulására. Rommel ugyanis épp azért vált a Führer követőjévé, mert a német katonaerényeket látta megtestesülni benne, később a kiábrándulás annál megrázóbb volt számára. Végül is a kölcsönös eltávolodás és gyanakvás oda vezetett, hogy a Führer kergette önként vállalt halálba egykori hívét. Kettejük viszonya kicsiben tükrözi mindazt a tömérdek emberi meghasonlást és drámát, amely a Harmadik Birodalom bukását kísérte. – Népszerű történelmi biográfia, széles körű érdeklődésre számíthat.
