Saád József (szerk.): Telepessors (ritka)

A történeti tényeket és összefüggéseiket feltáró-értelmező kutatók idejét gyakran a szó szoros értelmében vett keresés: dokumentumok, relikviák, iratok, helyszínek, emlékező tanúk (emlékezetek) felkeresése, gyűjtése, rendezése tölti ki. A „búvárlat” - ahogy a száz-százötven évvel ezelőtti magyar nyelvben a tudományos kutatást nevezték. Ebben a munkában: a tizenkét hortobágyi és nagykunsági kényszermunka-tábor történetszociológiai/-szociográfiai monográfiájának elkészítésekor, a kutató energiák nagy részét a keresés kötötte le. Meg kellett keresni és térképen azonosítani kellett azokat a településeket, amelyeket az 1950. június 23. és 1953. március 31. közötti, hortobágyi-nagykunsági kitelepítések bizonyíthatóan érintettek. Ehhez alapvetően az egykori „telepesek” birtokában megőrzött tábornévsorok, rendőrségi állománylisták, levéltári iratok szolgáltak forrásul. Ezeket esetenként további adatgyűjtéssel, helyszíni tájékozódással egészítettük ki. Az összesítéseket Kiss László, az adatok térképre vitelét Landauer Attila végezte. Előfordult, hogy az elhurcoltak egykori lakóhelyei térképen nem (a régebbieken sem) voltak fellelhetők, s a helységnévtárakban sem szerepelnek. Pontos földrajzi helyük megtalálása nem nélkülözhette a helytörténeti munkákban való „búvárlatot” és a még élők emlékezetének felkeresését. Kiadványunk térképein és összesítő térképmellékletén négyszáztizenhét település nevét és helyét sikerült azonosítanunk.A táborok helyszínei az eltelt fél évszázad alatt teljesen megváltoztak. Néhány - többnyire átalakított - épület, épületmaradvány utal egykori létezésükre. Van olyan tábor is, amelynek nyoma sem maradt mára. A pusztára visszajáró „telepesek” - többségükben idős emberek - tétován néznek szét a tájon: itt - jegenyenyár-csonkok (azoké a jegenyefáké?), egy rozsdálló zsilipmaradvány, rizsgátat formázó talajdomborulat idézi fel gyermek- és ifjúkoruk színtereit, ott épen maradt a juhhodály. Látszik - vagy inkább odaképzelhető? - a lóvasút sínpárjának helye. Megmaradt az első szálláshely: a tehénistálló… Csak most komfortosabb. Az emlékek tényleges tereinek megtalálásához, a táborok helyszíneinek azonosításához az állami gazdaságokról és környezetükről készült ötvenes évek eleji légifelvételek megkeresése segített hozzá. (A táborokat állami gazdaságok telepein alakították ki.) Landauer Attila az emlékképek valóságát a mai helyszínek, és az egykori légifelvételeken kivehető kontúrok valóságaival szembesítve, arra törekedett, hogy - a kiadványunkban részletesen bemutatott öt tábor esetében - ezt az elsüllyedt világot méretarányosan rekonstruálja és visszahelyezze tényleges dimenzióiba.